VÉGSŐ BÚCSÚ VUJITY TVRTKOTÓL! MINDENKIT MEGDÖBBENTETT, AMI VELE TÖRTÉNT! TITOKBAN ZAJLOTT MINDEN, ÉRTETLENÜL ÁLLNAK A RAJONGÓK:

VÉGSŐ BÚCSÚ VUJITY TVRTKOTÓL! MINDENKIT MEGDÖBBENTETT, AMI VELE TÖRTÉNT! TITOKBAN ZAJLOTT MINDEN, ÉRTETLENÜL ÁLLNAK A RAJONGÓK:

Vujity Tvrtko, születési nevén Balogh Szilárd, horvátul: Tvrtko Vujić (Pécs, 1972. szeptember 24. –) Joseph Pulitzer-emlékdíjas horvát származású magyar író, újságíró, Magyarország népszerű televíziós riportere,[1] a Pokoli és Angyali történetei mellett több sikerkönyv szerzője. Eddig tizenöt könyve jelent meg.

Az 1997-ben induló TV2 alapító tagja, majd egyik legnépszerűbb riportere lett.[2] 2014 novemberéig dolgozott a Napló című műsorban. 17 évnyi közös munka és a Napló megszűnése után 2014 decemberében rövid időre távozott a cégcsoporttól, ahová 2015 szeptemberében tért vissza. 2016-ban egy kényes incidens miatt azonnali hatállyal elbocsátották a TV2-től.[3][4] Közel egy éven át az Amerikai Egyesült Államokban élt, majd 2017. július 6-tól az ATV Egyenes Beszéd, majd az ATV Start reggeli műsorának vezetőjeként ismét Magyarországon dolgozik.[5]

MOST VÉGSŐ BÚCSÚ VUJITY TVRTKOTÓL! MINDENKIT MEGDÖBBENTETT, AMI VELE TÖRTÉNT!

TOVÁBB OLVASOM A CIKKET >>>>>>

Élete, pályafutása
Egy magyarországi horvát családba született. Balogh Szilárdként lett anyakönyvezve, 17 éves korában vette fel későbbi nevét: a Vujity édesanyja családneve, Tvrtko a Szilárd horvát megfelelője. Ő az első magyarországi horvát, aki ezt a névváltoztatást megtette.[6] Kiállását üzenetnek tartja a határon túli magyarság felé, hogy ők is bátran merjék vállalni magyar neveiket. Tvrtko székely felmenőkkel is rendelkezik. Édesapja után – akit példaképének tekintett – először ő is szénbányász szeretett volna lenni. Diákújságíróként a Dunántúli Naplónál kezdte pályafutását, majd az érettségi után 1991-ben felvételt nyert a Zágrábi Tudományegyetem bölcsészkarára. Közben kitört a jugoszláv polgárháború. A jelentkezési lapjait az akkor még egységes Jugoszlávia fővárosába küldték, de mire felvették volna az egyetemre, Belgrád már egy másik országhoz, Szerbiához tartozott. Ezután felkereste a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának szerkesztőségét. Mivel anyanyelvi szinten beszélt szerbül és horvátul, felajánlotta, hogy tolmácsként szívesen segíti a stáb munkáját. Eszékre utazott, ahol ott tartózkodása közben körbezárták a települést és már nem tudott hazamenni. Tvrtko telefonon kért segítséget a szerkesztőségtől, hogy mentsék ki. Mivel a stáb többi tagja nem tudott bejutni a háborús övezetbe és ő nem tudott hazamenni, így megkérték, ha már ott van, tudósítson a háború fejleményeiről. Egy hét alatt tizenkét különböző médiának szolgált információkkal.

“Ha nincs Németh Károly, akkor ma nem televíziózással foglalkozom, és nem lennék újságíró, ha nincs Belénessy Csaba” – emlékszik vissza a kezdetekre és két mentorára A mi képernyőnk című kötet róla szóló fejezetében, ahol azt is feleleveníti, hogy már óvodásként szerepelt (népviseletben táncolt) az MTV Pécsi Körzeti Stúdió Nas Ekran című adásában.[7]

Minden újságírói képesítés és szerény angol nyelvtudás mellett, még a BBC-nek is tudósított. Ez meghozta kedvét az újságíráshoz. Amikor véget ért a blokád, kapott egy ösztöndíjat az Egyesült Államokba. 1996-ban felvételt nyert a Miami Egyetem újságírói szakára, amit sikeresen elvégzett. Állítása szerint az ott szerzett tapasztalatait kamatoztatta itthon.[2][6]

1997-ben az akkor induló TV2 alapító tagja volt, amelynek nyitó riportját ő készítette el (a csatorna indulásáról), s így a kereskedelmi csatorna első szerződtetett és azóta is egyik legnépszerűbb riportere lett. Itt készítette el riportfilmjeit, melyek nem ritkán sokkoló erejűek voltak. Beható tanulmányt írt például a pörbölyi tragédiáról, részt vett a világ utolsó második világháborús hadifoglyának felkutatásában és hazakísérésében is. Itthon két hónapon keresztül pszichológusi megbízatással kutatóként vett részt Toma András személyazonosságának megállapításában. Különböző trükkökkel bejutott Észak-Koreába, Türkménbasi birodalmába, Csecsenföldre, Csernobilba, de forgatott Ruandában, Haitin, a kambodzsai gyilkos mezőkön és bemutatta a Sierra Leonéban tomboló tömeggyilkosságot is. Bár ezek a filmek elmondása szerint körülbelül 10%-át teszik ki eddigi életművének, a köztudat mégis „a veszélyes utazó-újságíróként” ismeri. Elmondásai szerint ő soha nem a veszélyt kereste, hanem a témát. Olyan hétköznapi hősöket mutat be filmjeiben, akik példaképek lehetnének és nem mindennap szerepelnek különböző buvárlapok címlapjain, hanem „valami olyasmit tesznek, ami fontos”-írja a wikipedia.org

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.